4.fejezet

Sziasztok! Itt van a negyedik rész is :) Nagyon örülök a visszajelzéseknek, remélem ez a fejezet is tetszeni fog!

★ ★ ★ 

 Az egész beszélgetés alatt a ruhám ujját gyűrögettem, nagyon kellett koncentrálnom, hogy ne remegjen meg a hangom, a szívem pedig majd kiugrott a helyéről, olyan hevesen vert. Nagyon fura volt, régebben soha nem éreztem ilyet, mikor vele beszéltem. Vagy akárki mással. 

 - Oké, akkor majd még hívlak, ha már tudom a részleteket, meg hogy melyik vonattal megyünk. 

 - Rendben. - mondtam, majd elköszöntünk egymástól és kinyomtam. Széles mosollyal az arcomon terültem végig az ágyon. Most már biztos voltam benne, hogy maradni fogok.

***

 Miután sikerült előkotornom a nyári cuccok közül a fürdőruháim, végigterítettem őket az ágyon és próbáltam eldönteni, hogy melyiket vigyem. Mind a kettő régi már, de eddig nem nagyon volt okom újat venni, most viszont elég nagy gondban voltam. Úgy döntöttem, hogy felpróbálom őket. A sima, fekete egyberészessel kezdtem, aminek a pozitívuma az volt, hogy sokat takart, de inkább illett uszodába, mint strandra. Meg amúgy is, ilyet általában a nagymamák hordanak, így inkább a bikini mellett döntöttem. Ez is

elég egyszerű volt, sima rózsaszín, halvány, hímzett mintával. Felvettem és battyogtam a szüleim szobájába, ahol a szekrényajtóra erősített tükörben meg tudtam nézni magam. Természetesen nem voltam megelégedve a látvánnyal, de hát a korombeli lányok legalább 90%-a csúnyának tartja magát. Mondjuk én mindig is elég népszerű voltam a fiúk körében, de ez inkább csak a nyomibb rétegre vonatkozik. A raj csávók általában az olyan csajokra buknak, akik két kiló sminket és hasig kivágott pólót viselnek. Szerintem egy lánynál nem az a fontos, hogy mennyire teszi ki a mellét, hanem hogy mennyire őszinte a mosolya. És ha Olivérrel vagyok, akkor nekem van a legőszintébb mosolyom a világon. Ezzel a gondolattal nyugtatva magam elhatároztam, hogy nem fogok azon aggódni, hogy dagadt vagyok és csúnya, egy nap alatt úgysem tudnék lefogyni. Miután ez megvolt, pár óra alatt összeválogattam a csinosabb ruháim, meg néhány nélkülözhetetlen holmit, mint a fogkefe, meg a törülköző. Mire végeztem este lett, izgatottan bújtam ágyba. Folyton csak a holnap járt az eszembe, alig tudtam elaludni, aztán persze még az ébresztő órára sem ébredtem fel.

***

 Lélekszakadva rohantam végig a peronon húsz kilós sporttáskával a vállamon, mikor a kalauz már a vonat indulását jelezte. Olivér az egyik vágány mellett állt és épp kezdett kétségbeesni, mikor észrevett. Úgy futottam, ahogy csak bírtam, míg oda nem értem hozzá. Fél lábbal már az ajtóban állt, amint elég közel értem megragadta a karom és felrántott. Ezzel egy időben a vonat elindult. Olivérbe kapaszkodtam és a mellkasának dőlve lihegtem.

 - Hát ez nem sokon múlt! - nevetett rám. Közben becsukódott mögöttünk az ajtó, én meg kezdtem magam biztonságban érezni. Miután sikerült kicsit kifújnom magam, távolabb húzódtam.

 - Bocsi... Lekéstem a buszt. - kértem elnézést még mindig kicsit lihegve.

 - Gyere, keressük meg a többieket, már felszálltak. - mondta, majd átvette tőlem a táskát és elindult előre. Miközben követtem, megigazgattam a futás hevében összekuszálódott hajam. Hamarosan odaértünk a bőröndökkel felszerelt kis csapathoz. A négyszemélyes hely ablak felőli oldalán Ya Ou ült, vele szemben egy számomra ismeretlen lány, mellette pedig egy srác. 

 - Na, ő itt Nina, aki megtisztelt minket a társaságával és sikeresen elérte a vonatot. - mutatott be.

 - Sziasztok. - köszöntem kínos mosollyal az arcomon, majd kezet ráztam az ismeretlenekkel. A lány Heni néven mutatkozott be, pánt nélküli, combközépig érő, rózsaszín ruhát viselt, arcán egy kiló sminkkel, szőke haját pedig magas copfba fogta. Rám ugyan nem keltett valami jó benyomást, de a csapat hím tagjai az út nagyrészében a szépen gömbölyödő kebleit stírölték, amitől még tovább csökkent az önbizalmam. Nem vagyok híve az előítéleteknek, de úgy éreztem, hogy nem fogunk túl jól kijönni egymással. A srác is

bemutatkozott, de nem figyeltem a nevére. Nem azért, mert nem érdekelt, vagy ilyesmi, de ilyenkor valahogy sosem tudom megjegyezni a másik fél nevét, túlságosan leköt a kézfogás. Szerencsére a beszélgetés közben párszor elhangzott, szóval sikerült kikövetkeztetnem, hogy Márknak hívják. Kicsivel alacsonyabb volt, mint a másik két srác, sötét hajában szőke melír csíkok virítottak. Fehér, szűk szabású pólót viselt, nyakában nyaklánc lógott és kifejezetten helyes arca volt. 

 A beszélgetéshez nem nagyon tudtam hozzászólni, szóval nagyrészt csak bámultam ki az ablakon. Olivér mellettem ült, félig hátat fordított és úgy beszélgetett a többiekkel, akiket a folyosó választott el tőlünk. Kezdtem magam feleslegesnek érezni, olyan volt, mintha ott se lettem volna. Halkan felsóhajtottam, és bámultam a mellettünk elsuhanó fákat, mikor észrevettem, hogy Heni a velem szemben levő ülésre huppan. Meglepetten néztem rá, mire kedvesen elmosolyodott.

 - Csak gondoltam idejövök beszélgetni veled, olyan magányosnak tűntél. - közölte. Aranyos volt tőle, hogy ideült, de nem az ő társaságára vágytam. Oldalra pillantottam, Olivérre, aki pár pillanat erejéig felénk nézett, majd mikor tudatosult benne az ülésrendben történt változás, visszafordult és zavartalanul folytatta a beszélgetést. Egy lemondó sóhaj kíséretében ismét Henire néztem, és rámosolyogtam. Bár még mindig nem volt valami szimpatikus, úgy döntöttem, hogy kedves leszek.

 - Nina, igaz? - kérdezte, mire bólintottam.

 - De cuki a karkötőd! Hol vetted? - érdeklődött.

 - Köszi. - feleltem és a karomon lévő fonott, apró gyöngyökkel díszített karkötőmre pillantottam. - A Claires-ben. 

 - Az a kedvenc ékszerboltom! - vágta rá lelkesen. Olivér vetett ránk egy megvető pillantást, ami nem lepett meg, ez olyan csajos téma.

 - Oli drága, átülhetnél a fiúkhoz. - nézett rá Heni.

 - Ja én... - kezdett bele a mentegetőzésbe.

 - És ez nem kérés volt. - tette hozzá a lány angyali mosollyal az arcán.

 - Máris. - törődött bele, és átült a másik oldalra. Heni pedig mellém huppant. Egy darabig csendben figyelte a többieket, majd mikor megbizonyosodott róla, hogy ők is elmerültek a beszélgetésben, csillogó szemekkel fordult felém.

 - Szóval? Milyen kapcsolatban vagytok Olival? - érdeklődött halkan. 

 - Hát ööö... régi barátok vagyunk. - feleltem zavartan.

 - De tetszik, nem? - kérdezte. Elvörösödtem. Nem tudtam, hogy mit válaszoljak.

 - Hát...

 - Tudtam! - vágta rá büszkén. Persze, a hallgatásommal már elárultam magam, hiszen ha nem tetszene, akkor egyből rávágtam volna, hogy "mi? dehogy, csak barátok vagyunk." De én haboztam, mert nem mertem kimondani. Olivérre pillantottam, és azon gondolkodtam, hogy vajon tudja-e, hogy szerelmes vagyok belé. Még Heni is észrevette, pedig fél órája sincs, hogy ismer!

 - Tudod mit? Szerintem te is bejössz neki. - kacsintott rám. A szívem ismét hevesebben kezdett verni.

 - Miből gondolod? - kérdeztem izgatottan.

 - Megérzés. - válaszolta, miközben vállat vont. Én meg már kezdtem megörülni, hogy tőle hallott valamit, vagy ilyesmi, erre csak egy hülye megérzés. Ettől nem lettem okosabb.

 - Nem is tudom... - mondtam, csak hogy mondjak valamit. Az esetek többségében elég passzív beszélgetőtárs vagyok, de erről a témáról még senkivel sem tudtam beszélni, szóval örültem, hogy valaki szóba hozta.

 - Én meg tudom. Van szemem az ilyesmihez. Szerinted mért pont téged hívott? - győzködött. És volt benne valami. Nem tudtam, hogy erre mit mondjak, szóval csak vállat vontam. 

 - Na és te? Te milyen kapcsolatban vagy vele? - érdeklődtem.

 - Még az X-Faktor alatt barátkoztunk össze. Én is indultam, de az élő showig sajnos nem jutottam el. - mesélte.

 - Nahát! - mondtam meglepetten. Nem gondoltam volna, hogy ő is tud énekelni. Szerencsére volt mit mesélnie, szóval az út hátralévő részében az X-Faktoros kalandjait hallgattam. Sokak számára talán idegesítő lehet egy olyan ember társasága, akinek be nem áll a szája, de én szívesebben hallgatom mások történeteit, mint hogy kínos csendben üljünk.

 - Csak nem X-Faktoros sztorik? Azokat sosem unom meg. - huppant Márk a velem szemben lévő ülésre széles vigyorral az arcán. Heni elhallgatott.

 - Most mért nézel ilyen morcosan? Csak neked szabad ismerkedni az új lánnyal? - kérdezte nevetve. 

 - Nem, dehogy. - sóhajtott fel. 

 - Na ugye. Szóval? Mesélj magadról egy kicsit. - mosolygott rám Márk.

 - Mit meséljek? - kérdeztem zavartan. 

 - Amit akarsz! Van-e tesód, mi a kedvenc kajád, mivel töltöd a szabad idődet, mi a csillagjegyed... Minden érdekel. - kacsintott rám. 

 - Hát jó. Nézzük... a csillagjegyem bak, kedvenc kajám... nos... nem tudnék kiemelni egyet sem, szeretek enni, sok kedvencem van. Szabadidőmben rajzolok, vagy fotózok... mi volt még? Ja igen, van egy kishúgom és egy bátyám. - válaszoltam.

 - Na látod, megy ez.

 - Most te jössz. - mosolyogtam rá. Közben Heni sértődötten visszaült a fiúkhoz.

 - Nos, nekem is van egy húgom, annyi idős lehet, mint te. A csillagjegyem skorpió, kedvenc kajám a sült krumpli, szabadidőmben pedig sportolok. 

 - Mit sportolsz? - érdeklődtem.

 - Járok kondizni, meg vízilabdázom. - felelte büszkén.

 - Na, az jó.

 - Te sportolsz, vagy sportoltál valamit?

 - Szeretek táncolni, de csak így hobbi szinten. - válaszoltam.

 - Miről beszélgettek? - ült mellém hirtelen Olivér. Márk elkomorodott és vetett felé egy gyilkos pillantást.

 - Mért érdekel? Csak beszélgetünk. - felelte kemény hangon. Megfagyott körülöttünk a levegő, én pedig nem is igazán értettem, hogy mi történik. Olivér féltékeny? Már épp szóra nyitotta a száját, hogy visszaszólhasson valamit, mikor Heni jelezte, hogy leszállunk. Ahogy összeszedegettük a cuccainkat, a hangulat is kezdett feloldódni, végül megérkeztünk Badacsonyba. Pontosabban Badacsonylábdihegyre, a hegy lábánál elterülő, kicsi faluba. Miután sikeresen lekászálódtunk a vonatról, Heni vezetésével elindultunk a nyaraló felé. Bár Olivérnek is volt egy ránézésre meglehetősen nehéz sporttáskája, azért átvette tőlem az

enyémet is. Próbált keménynek tűnni, de én láttam rajta, hogy majd megszakad. Szerencsére rövid séta után meg is érkeztünk a kicsit kopott, de otthonos külsejű házhoz, közben pedig már kezdett sötétedni. Heni hosszas kotorászás után előbányászta a kulcsokat, egy darabig babrált még a zárral, végül sikerült bejutnunk. A házhoz tartozott egy apró, nem túl ápolt kert, néhány gyümölcsfával, meg egy kisebb virágágyással. A bejárati ajtóhoz pár fokból álló lépcső vezetett, belépve pedig egy szűk folyosón találtuk magunkat. Balról két ajtó nyílt, az egyik egy kicsi konyhába, a másik pedig egy fürdőszobába. Jobbra egy kétágyas hálószoba volt, Heni utasítására ide cuccoltam be, szóval valószínűleg mi itt fogunk aludni. A folyosó végén függöny lógott, azon túl egy viszonylag nagy nappali terült el, TV-vel és kanapéval. Oldalt a fal mellett volt egy kisebb pult is, és a hűtőnek is csak itt jutott hely. Szemben nagy üvegajtó nyílt a teraszra, ahol ebédlőasztal állt, székekkel. A nappaliból lépcső vezetett az emeletre, ahol az előtérben egy kihúzható kanapé állt, balra pedig egy újabb kétágyas hálószoba volt, nagy ablakkal, ami gyönyörű kilátást nyújtott a hegyre. Az emeletet kapták a fiúk, Márk az előtérben álló kanapét, Ya Ou és Oli pedig a szobát. 

 A vonaton nagyon meleg volt, és kicsit meg is izzadtam, szóval úgy döntöttem kicserélem a pólóm, hogy jobban érezzem magam. Miután becuccoltunk a szobánkba, Heni kiment a nappaliba. Épp kaptam le a felsőm, mikor váratlanul benyitott valaki az ajtón. 

 - Nina, arra gondoltunk, hogy... - kezdett bele Olivér, majd hirtelen elhallgatott, mikor meglátott. Ott álltam egy szál melltartóban, és nem tudtam eldönteni, hogy melyikünk döbbent meg jobban.